A Naprendszer kialakulása

Már őseinket is lenyűgözte és kíváncsivá tette a csillagos ég látványa. Megpróbálták kitalálni, hogy mi az összefüggés az emberek és az égen látott fények között. A tudomány fejlődött, és az ősi népek némelyike már több mint 6000 évvel ezelőtt sokat tudott a csillagászatról. Az épületeiket nagy pontossággal tájolták be az asztronómiának megfelelően, mint például a Newgrange-t, a Stonehenge-t, és a maja piramisokat, amelyek a rejtélyes funkciójuk mellett a kozmikus események előrejelzését is szolgálták.

Az első teleszkópok megjelenésével az égen megláthattuk a valóságot, a csillagokat, a bolygókat, és a gázfelhőket. 1755-ben Immanuel Kant tudós és filozófus felfigyelt a kozmikus gázfelhőkre, azaz a nebulákra, vagy csillagködökre, és kidolgozta az első elméletet a Naprendszer születéséről. Hipotézise szerint a csillagközi gázköd, vagy nebula, összeroskadva bolygókká és csillagokká tömörülhet össze, ez az úgynevezett Nebuláris-elmélet.

Hirdetés

A NASA Spitzer nevű teleszkópja 2003-tól működik, az égitestek hősugárzását, azaz az infravörös sugárzást méri. Segítségével az univerzumot másképpen látjuk, mint ezelőtt. Káprázatosan szép képeket készített a Spitzer, minden várakozást felülmúlt. A mai kor csillagászata azért nagyszerű, mert végre olyannak látjuk az univerzumot, amilyen a valóságban van, és nem olyannak, mint azt annak előtte elképzeltük.

A saját naprendszerünk kialakulását úgy is megérthetjük, hogy megfigyelünk más, távoli naprendszereket. Mivel Kant szerint a naprendszerek a csillagközi gázfelhők mélyén jönnek létre, ezért szükség volt egy olyan távcső kifejlesztésére, mint a Spitzer, amely az infravörös sugárzást méri, így teszi áthatóvá, amit szabad szemmel nem láthatunk. Ezzel az űrteleszkóppal sikerült megfigyelni, ahogy a csillagközi por elkezd sűrűsödni, felmelegszik, és egy csillaggá áll össze. Így születik a csillag a nebulában, tehát bizonyítást nyert, hogy Kant-nak már 250 évvel ezelőtt igaza volt.

Hirdetés

A naprendszerünk csillagközi felhője 4,6 milliárd éve kezdett összeroskadni. Keletkezése óta lassan forgott a térben, de az anyag sűrűsödésével a forgása felgyorsult. A zsugorodó felhő ugyanazt az energiát már kisebb térben tartalmazta, ezért a perdület megmaradásának törvénye szerint a forgás sebességének növekednie kellett. Az egyre gyorsabban forgó por- és gázfelhőt egyre jobban összébb húzta a saját gravitációja, a közepén egy protocsillag alakult ki.  Kezdetben a súrlódás melegítette, de amint elérte a 10 millió fokos hőmérsékletet, elindult benne a magfúzió. 4,5 milliárd évvel ezelőtt megszületett a csillagunk, a Nap.

A fiatal Naprendszer anyagát az üstökösökben, és a meteorokban találjuk meg. A meteorok vizsgálatakor kiderült, hogy szinte mindegyik 4,5 milliárd éves, tehát az újszülött Naprendszer darabjai. A további vizsgálat során a tudósok a meteorokban olyan anyagot találtak, vas 60-as izotópot, amely alapján bebizonyították, hogy a fiatal Nap közelében egy szupernóva robbanás történt. A szupernóva robbanása idézte elő a porfelhő összeroskadását, a felszabaduló roppant energia segítette a bolygók kialakulását. A lökéshullámok összeterelték a szétszórt anyagot, és amikor az elég sűrűvé vált, már a gravitáció hatása is érvényesült, és megkezdődött a felhő összeroskadása. A fiatal nap körül kavargó felhőben elkezdtek kialakulni a bolygók.

A Naprendszer születése nem volt békés, erős sugárzás, és robbanások kísérték a folyamatot.

 

Források:

Videók:

youtu.be Így mozog a Naprendszer az űrben

youtu.be Méret összehasonlítás az univerzumunkban 3D

youtu.be Mindennapi tudomány – A Naprendszer kialakulása

youtu.be A Világegyetem – Hogyan született a Naprendszer

 

Képek:

pixabay.com Naprendszer

flickr.com Csillag születése (Spitzer teleszkóp)

pixabay.com Csillagközi köd

pixabay.com A nagy robbanás

 

Ha érdekesnek találod a cikket, akkor kérlek oszd meg, és kövess a Facebook-on: