Kegyetlen szokások – A kannibalizmus

3

Pápua Új-Guinea Óceánia egyik szépséges szigetcsoportját foglalja magába, de a szigetek szépségét némiképpen beárnyékolja az, hogy az őslakói a pápuák hírhedt kannibálok voltak. Általában a legyőzött ellenségeiket ették meg. Ha kannibálokról van szó, akkor Afrika, Dél-Amerika, vagy Óceánia őslakosaira gondolunk, de a kannibalizmus nem csak a bennszülöttekre volt jellemző. Az őskorban a neandervölgyi ember és a homo sapiens, az ókorban, valamint a középkorban nem ritkán az európaiak is fogyasztottak embert. Sajnos még a napjainkban is előfordul, hogy felüti a fejét az emberhús elfogyasztása utáni vágy. Miért alakult ki ez a rettenetes szokás, a kannibalizmus?

Ha tetszik a cikk, akkor kérlek kattints a "Tetszik" gombra,
ha nagyon tetszik, akkor a "Szív" gombra.
Köszönöm!

Amennyiben tetszett a cikk, kérlek oszd meg:

Facebook
Twitter
Ajánlott videó:

Kannibalizmus az őskorban

A Spanyol Emberi Evolúciós Kutatóközpont tudósai a Homo antecessor nevű emberelődöt kutatták, amely nagy valószínűség szerint a neandervölgyi és a Homo sapiens közös ősét jelentő hiányzó láncszem volt. A kutatás szerint a Homo antecessorok kannibálok voltak, és azért ették meg társaikat, mert a ráfordított energia alapján ez volt a legkézenfekvőbb élelemszerzési módszer, az embert lehetett a legkönnyebben levadászni.

A Homo antecessor hozzávetőlegesen 1,2 millió évvel ezelőtt Nyugat-Európában élt, hozzá köthető egy spanyolországi 800 ezer éves lelet, amely jelenleg a legrégebbi emberevésre utaló nyom a világon. De nem ez az egyetlen emberelőd, amely bizonyítottan kannibál volt. A  Journal of Human Evolution tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Homo antecessor nem azért szánta rá magát a fajtársainak megevésére, amiért a legtöbb kannibál. Nem vallási vagy egyéb kulturális rituálé miatt ette meg az embereket, hanem azért, mert sokkal könnyebb volt elejteni zsákmányként, mint például egy mammutot.

A Gran Dolina "Nagy Víznyelő" ásatása 2012-ben
Kőkori kannibálok

Németországban, Herxheimben, Speyer közelében emberi csonttöredékek tízezreit fedezték fel. Egy építkezést megelőző régészeti feltárás során a település köré épített árkokban bukkantak a leletekre. A csontokon látható sérülések a szakértők szerint őskori kannibalizmusra utalhatnak. Mintegy hétezer évvel ezelőtt, i.e. 5400 és 4950 között telepedett meg ezen a helyen az úgynevezett vonaldíszes kultúra népe, akik földművelők és állattartók voltak.
A csontok vizsgálatakor töréseket, szétzúzott csontvégeket, vágásokat és kaparások nyomait találták, amelyek arra utalnak, hogy az áldozatokat feldarabolták, hasonlóan mint a jelenkori hentesek, amikor a vágóhídon feldolgozzák az állatokat. A koponyatetőt is eltávolították, hogy hozzáférjenek az agyvelőhöz.

Az előkerült csontok alapján kiderült, hogy körülbelül ezer ember esett a kannibálok áldozatául. Erre a korra vonatkozóan a régészek ilyen méretű tömegsírt ez előtt még nem találtak.  A csontok között feltárt cserépdarabok vizsgálatával megállapították, hogy a kannibalizmus gyakorlata úgy fél évszázadig tartott. A kutatás szerint az áldozatokat nem az éhínség miatt ölték meg. A településen legfeljebb százan élhettek, így nem világos, hogy hogyan győzhették le a földművelők az áldozatok tízszer nagyobb csoportját. Az is lehetséges, hogy rituális céllal gyilkoltak ezen a helyen, időközönként összegyűltek és elvégezték ezt a borzalmas rituálét.

Kannibalizmus a jelenkorban

A Donner expedíció

1846-ban George Donner és 87 pionír ökrös szekerekkel indult útnak, hogy elérje Kaliforniát. A Sierra Nevada megmászásakor hóviharba kerültek, a hó és a jég fogságába került az egész csapat. Amikor minden élelmük elfogyott, úgy döntöttek, hogy egy 17 fős csapat elindul segítségért. Éheztek és majdnem megfagytak az út alatt. Az egyik társuk amikor meghalt, kivágtak egy darabot a húsából, megsütötték és megették. Legközelebb amikor éhesek voltak, már kivégezték társaikat, hogy legyen mit enniük. 33 nap gyötrelem után csupán heten érkeztek meg az első településre.

Sierra Nevada hegység (USA)

A hátramaradottak szintén emberhúson éltek. A  felmentő expedíció egyetlen túlélőre bukkant, aki úgy élte túl a szörnyű megpróbáltatásokat, hogy a társai hulláit ette meg.

John Franklin expedícója

1845-ben a John Franklin által vezetett expedícióval is hasonló szörnyűség történt. 1850-ben 30 ember megfagyott holttestére eszkimó vadászok találtak rá. A tetemek meg voltak csonkítva, a főzőedényekben emberi maradványok voltak. Az expedíció tagjai éhségükben egymást falták fel.

A kannibalizmus motivációi

Az emberevés ösztöne már nagyon régóta bennünk él. A mítoszokban  és a népmesékben is jelen van, mint például a Jancsi és Juliska, vagy az emberevő óriások. A kannibalizmus a túlélési ösztönből, rituális szokásokból, téveszmékből, vagy kegyetlenségből ered. Az állatok, és ősidőktől napjainkig az ember is képes a fajtársai elfogyasztására, valószínűleg a génjeinkben hordozzuk a hajlamot. A folyamat beindításához elég egy olyan inséges időszak, amikor más élelem nem elérhető csak az ember, ilyen helyzetben nem kell hozzá még gonoszság sem, a túlélési ösztön mindent felülírhat. 

Ha tetszik a cikk, akkor kérlek kattints a "Tetszik" gombra,
ha nagyon tetszik, akkor a "Szív" gombra.
Köszönöm!

Amennyiben tetszett a cikk, kérlek oszd meg:

Facebook
Twitter

A szirtlakó anasazik hazája – Mesa Verde

Mesa Verde, azaz spanyolul “Zöld Tábla” ősi településről kapta a nevét az az 1906-ban Roosevelt elnök által nemzeti parkká nyilvánított terület, amely Colorado államban található, Arizona és Új-Mexico államok határánál, és mintegy 211 négyzetkilométernyi területet ölel fel. Itt éltek 700 évvel ezelőtt az anasazik, az “ősök”, akik a mai napig ismeretlen okból elhagyták termékenyebb hazájukat, hogy rosszabb körülmények közé, sziklás és kopár területen telepedjenek le. A tudósok a mai napig vizsgálják az okot, hogy a 13. század vége felé Mesa Verde miért néptelenedett el. A hirtelen elvándorlásukra jelenleg is keresik a megfelelő magyarázatot.

Tovább olvasom »

Az égbenyúló sziklák kolostorai – Meteora

Egy görögországi nyaralás során kár lenne elszalasztani a lélegzetelállítóan szép Meteorát, a “levegőben lebegőt” megnézni. A kontinensen, Paralia Katerinitől – az egyik legkedveltebb tengerparti üdülőhelytől – 2,5 óra autóútra, Kalambaka (Kalampaka) város mellett magasodik az égbe a “kő-erdő”, ahol a sziklák tetején épített kolostoraikban a világról lemondott szerzetesek élnek odaadó visszavonultságban. Ez a hely a 11. század óta lakóhelye az ortodox szerzeteseknek, akik eleinte remetebarlangjaikban gyakorolták a hitüket.

Tovább olvasom »

Kegyetlen szokások – A kannibalizmus

Pápua Új-Guinea Óceánia egyik szépséges szigetcsoportját foglalja magába, de a szigetek szépségét némiképpen beárnyékolja az, hogy az őslakói a pápuák hírhedt kannibálok voltak. Általában a legyőzött ellenségeiket ették meg. Ha kannibálokról van szó, akkor Afrika, Dél-Amerika, vagy Óceánia őslakosaira gondolunk, de a kannibalizmus nem csak a bennszülöttekre volt jellemző. Az őskorban a neandervölgyi ember és a homo sapiens, az ókorban, valamint a középkorban nem ritkán az európaiak is fogyasztottak embert. Sajnos még a napjainkban is előfordul, hogy felüti a fejét az emberhús elfogyasztása utáni vágy. Miért alakult ki ez a rettenetes szokás, a kannibalizmus?

Tovább olvasom »

Zeusz házasságtörései – 2. rész

Zeusz a főisten, Hérát a feleségét sok istennővel és halandó nővel csalta meg, akiktől számos gyermeke született. Az előző részben a szépséges Létó, most pedig a csodaszép Európé, a főníciai hercegnő, és Alkméné, Héraklész anyjának történetét ismerhetjük meg.

Tovább olvasom »

Az inkák mítoszai – Az inka özönvíz

Az inkák mítoszait a spanyol származású, asztronómiával és történelemmel foglalkozó Pedro Sarmiento de Gamboa (1532-1592/96) kapitány is összegyűjtötte. 1572-ben készített írásából megismerhetjük az inkák történetét. A könyv bevezetésében ezt írja: „A történeteket Xauxa völgyében, Guamangában, de legfőképpen Cuzcóban, abban a városban gyűjtöttem össze, ahol az Inkák éltek, és ahol tetteik legtöbb bizonyítéka fellelhető, ahol mind a mai napig élnek olyan személyek, kiknek éppen a hajdanvolt királyokkal kapcsolatos legendák megőrzése a feladatuk.”

Tovább olvasom »

Raja Ampat – Egy káprázatos szigetvilág

Ez a csodás szigetcsoport Nyugat-Pápua térségében található az egyenlítőtől nem messze. Raja Ampat, vagyis “Négy Király” a nevét a négy fő szigetéről kapta. Egy igazi földi paradicsom, amely közel 1600 kisebb és nagyobb szigetből áll, ezek közül sok lakatlan és trópusi őserdők borítják. Sokszínű állatvilággal rendelkezik, a világ 5 legszebb helye között említik a búvárok. A környező vizekben csaknem 1500 fajta szebbnél szebb színes hal, teknős, tüskés rája, barrakuda és még számtalan állat úszkál a gyönyörű korallzátonyok között. Raja Ampat, ez a sokszínű és különleges szigetvilág Indonézia és a Föld egyik legszebb helye.

Tovább olvasom »