Kőkori kannibálok

Németországban, Herxheimben, Speyer közelében emberi csonttöredékek tízezreit fedezték fel. Egy építkezést megelőző régészeti feltárás során a település köré épített árkokban bukkantak a leletekre. A csontokon látható sérülések a szakértők szerint őskori kannibalizmusra utalhatnak. Mintegy hétezer évvel ezelőtt, i.e. 5400 és 4950 között telepedett meg ezen a helyen az úgynevezett vonaldíszes kultúra népe, akik földművelők és állattartók voltak.
A csontok vizsgálatakor töréseket, szétzúzott csontvégeket, vágásokat és kaparások nyomait találták, amelyek arra utalnak, hogy az áldozatokat feldarabolták, hasonlóan mint a jelenkori hentesek, amikor a vágóhídon feldolgozzák az állatokat. A koponyatetőt is eltávolították, hogy hozzáférjenek az agyvelőhöz.

Az előkerült csontok alapján kiderült, hogy körülbelül ezer ember esett a kannibálok áldozatául. Erre a korra vonatkozóan a régészek ilyen méretű tömegsírt ez előtt még nem találtak.  A csontok között feltárt cserépdarabok vizsgálatával megállapították, hogy a kannibalizmus gyakorlata úgy fél évszázadig tartott. A kutatás szerint az áldozatokat nem az éhínség miatt ölték meg. A településen legfeljebb százan élhettek, így nem világos, hogy hogyan győzhették le a földművelők az áldozatok tízszer nagyobb csoportját. Az is lehetséges, hogy rituális céllal gyilkoltak ezen a helyen, időközönként összegyűltek és elvégezték ezt a borzalmas rituálét.

Kannibalizmus a jelenkorban

A Donner expedíció

1846-ban George Donner és 87 pionír ökrös szekerekkel indult útnak, hogy elérje Kaliforniát. A Sierra Nevada megmászásakor hóviharba kerültek, a hó és a jég fogságába került az egész csapat. Amikor minden élelmük elfogyott, úgy döntöttek, hogy egy 17 fős csapat elindul segítségért. Éheztek és majdnem megfagytak az út alatt. Az egyik társuk amikor meghalt, kivágtak egy darabot a húsából, megsütötték és megették. Legközelebb amikor éhesek voltak, már kivégezték társaikat, hogy legyen mit enniük. 33 nap gyötrelem után csupán heten érkeztek meg az első településre.