Az aztékok – Egy birodalom felépítésének története

Azték szertartás (forrás: flickr.com)

Az aztékok története

A bennszülöttek legendái arról számolnak be, hogy az aztékok északról, egy Aztlán nevű helyről vándoroltak be Közép-Mexikóba. Az Aztlán szó jelentése a “gémek helye”, ebből származik az “azték” elnevezés, de az aztékok magukat sosem nevezték így. A törzsek több generáción keresztül vándoroltak dél felé. Papok vezették őket, időnként letelepedtek, házakat, templomokat építettek, földet műveltek. Az első csoportok i.sz. 1200 körül a Mexikói-völgyben telepedtek le, ők voltak a nahua etnikum ősei. A terület nem volt lakatlan, feltételezhető, hogy a helyi lakosság beleolvadt az azték kultúrába. A második csapat továbbment, hogy elfoglalják a környező völgyeket, itt a letelepedés úgy 20 évvel később történt. Utolsóként i.sz. 1250 körül a mexikák érkeztek meg, de mivel minden jobb hely foglalt volt már, ezért a völgy egy elhagyatott részére kényszerültek, amelyet “tücsök helyének” vagy dombjának hívtak. A törzsek városállamokat építettek, amelyek egymással kölcsönhatásban álltak, baráti vagy ellenséges viszonyban voltak, a kereskedést gyakran kísérte háborúskodás.

Amikor a mexikák megérkeztek a Mexikói völgybe, az ottani föld nagy része az őslakosok városállamainak tulajdona volt. A mexikák eredetileg egy mocsárral szomszédos völgyben telepedtek le, mert az lakatlan volt, de ezt a szomszédos őslakosok nem nézték jó szemmel. Hamarosan kitört a háború, és a mexikákat kiűzték erről a helyről. Elmenekültek, majd megkérték Colhuacán uralkodóját, hogy letelepedhessenek a birodalmának egy elszigetelt területén, ahol nem lakott senki, mert kígyóktól hemzsegett a környék. A colhuák megengedték, mivel azt gondolták, hogy a kígyóktól úgy is odavesznek majd, de ahelyett, hogy meghaltak volna, sokasodni kezdtek.

Letelepedés a mocsár közepén, egy kis szigeten

A mexikák időközben teljesen maguk ellen fordították a colhuákat. A mexikák védőszentje Huitzilopochtli megparancsolta, szerezzenek meg egy colhua királylányt, hogy istennőként tisztelhessék. A colhua király beleegyezett, és elküldte a kedvenc lányát, de menyegző helyett Huitzilopochtli parancsára feláldozták a lányt, kivágták a szívét, és lenyúzták a bőrét. A colhua királyt meghívták az új mexika istennő tiszteletére rendezett ünnepségre. Amikor meglátta, hogy a lánya bőrét egy pap öltötte magára, és abban táncolt, haragjában kiadta a parancsot a támadásra. Ám ez is Huitzilopochtli tervének része volt. A mexikák bemenekültek a Mexikói-völgy sós vizű tavait környező mocsarakba, itt megtalálták a védőszentjük által megígért hazát, ahol egy sas élt egy magas nopálkaktusz tetején. A mocsár egy kis szigetén meglátták a sast, és nagy lelkesedéssel nekiláttak Tenochtitlán “a kaktusz gyümölcsének helye” megalapításának, i.sz. 1325-ben.

Tenochtitlán modellje, Mexikóváros Nemzeti Antropológiai Múzeumában (forrás: flick.com)

Mezo-Amerika Velencéje, Tenochtitlán

Tenochtitlán egy mocsár közepén lévő kis szigeten épült. A sós láp bőségesen ellátta élelemmel a népet, vadon termő növényekkel, és állatokkal. Később létrehozták a mocsárban a mesterségesen kialakított szántóföldjeiket, a chinampákat. Ezek mesterséges termőföld-szigetek, lebegő kerteknek is hívják őket. Akácfa cölöpökből kerítést alkottak a sekély tómederben a kijelölt terület köré, rácsozattal látták el a felszínen, majd sárral töltötték fel a terültet, így hoztak létre egy kis szigetet. A chinampák egymás mellett lebegtek a vízen, közöttük annyi helyet hagytak, hogy kenuval közlekedhessenek. A szigetek nagy terméshozammal rendelkeztek, akár évente háromszor is arathattak róluk.

Kidolgoztak egy módszert hogy Texcoco sós vizét elkülönítsék az édesvizű Chalco- és Xochimilco-tavaktól. Gátak és csatornák biztosították, hogy a megművelt területek elburjánzanak, és körülölelve a várost nehezen megközelíthető legyen a belső városrész, ezzel védelmi szerepet is játszott a katonai támadásokkal szemben.

Tenochtitlán modellje. Jól láthatók az úszó termőföldszigetek is, amelyek a várost körülvették.

(forrás: flickr.com)

1519-ben Cortez és csapata először pillantotta meg a vízen lebegő várost. A káprázatosan csillogó város ámulatba ejtette őket.

Néhány hónappal később elindultak a spanyolok, és a több tízezer harcost számláló szövetséges bennszülöttek, hogy bevegyék Tenochtitlánt. Az ostrom több hónapig tartott, és közben egy másik ellenség is felütötte a fejét, hatalmas himlőjárvány tört ki. A spanyolok elvágták az élelmiszer utánpótlást biztosító hajók útját, megrongálták a vízvezetékeket. A mexika harcosok bátran küzdöttek, de az ostrom kimenetele egyértelművé vált, a lakosság nagy részével a himlő végzett, vagy éhen halt. A spanyolok betörtek a városba, és a megmaradt lakosságot lemészárolták. Az azték birodalmat 500 spanyol győzte le. Az aztékok veresége a járványnak, Cortez politikai éleslátásának – amellyel maga mellé állította az aztékok bennszülött ellenségeit -, és Motecuhzoma határozatlanságának volt az egyenes következménye.

Források:

Könyvek:

  • Nagy civilizációk – Aztékok, Kossuth Kiadó 2013
  • A világ népei – Aztékok, Michael E. Smith, Szukits Könyvkiadó 2004

 

Filmek:

  • youtu.be Egy birodalom felépítése -Aztékok
  • youtu.be Legendák nyomában – Az Azték birodalom titkai
  • youtu.be Földben rejtőző titkok 2.évad 2.rész – Aztékok

 

Ha érdekesnek találod a cikket, akkor kérlek oszd meg, és kövess a Facebook-on: