A halhatatlan harcosok – Csin Si Huang-ti agyaghadserege

Kína első császára a barbároknak tartott csin nemzetségből származott. Jing Cseng (Csin Si Huang-ti) hatalmi törekvései vezettek a Csin-dinasztia megalakulásához, akik viszonylag rövid ideig uralták Kínát, de mégis mély nyomot hagytak a kínai nép történelmében. A császár megalomániájának köszönhető Kína egyesítése, az új törvények megalkotása, a közigazgatás és a társadalom teljes átrendezése, és a gigantikus építkezések lebonyolítása is. Kegyetlensége, mellyel a terveit végrehajtotta azt eredményezte, hogy több merényletet is elkövettek ellene, amelyek nem sikerültek, de a császárt súlyos üldözési mániába kergették. Ennek a paranoiának köszönhetjük azt az elképesztő leletegyüttest, amelyet ma agyaghadsereg néven ismerünk. A császár tartogat még a számunkra érdekes felfedezéseket, mert Huang-ti sírja a megtalált agyaghadseregtől nem messze áll, jelenleg úgy tudjuk, hogy nem bolygatta meg senki. A legenda szerint a Sárga Császár a földalatti palotájában higanyfolyókkal és a mennyezeten csillagokkal körülvéve, érintetlenül alussza álmát több mint kétezer éve.

Ajánlott videók:

 

A Csin-dinasztia – Kína névadója

Kínát az i.e. 5-3. században fejedelemségek uralták, amelyek egymás ellen hadakoztak. A civilizáltaknak tartott csouk, akik a Sárga-folyó völgyében éltek, a környező törzseket barbároknak hívták. Nyugaton, a civilizált fejedelemség határain túl terült el a csinek földje. Attól függetlenül, hogy barbároknak tartották őket, szoros kapcsolatban álltak a civilizált csoukkal és a környező népcsoportokkal is. A csinek a hagyományok szerint lótenyésztéssel foglalkoztak, a történetük szájról szájra terjedt több mint kétezer éve. Az bizonyos, hogy egykor közel álltak a csou fejedelmi családhoz, mivel az egyik csou fejedelem megbízta a Csin (Quin) család fejét, hogy lovakat tenyésszen neki. Az i.e. első században a kínai történettudomány atyjaként ismert Sze-ma Csien által írt történelmi feljegyzések megerősítik a legendákat, mely szerint réges-régen egy férfi, aki a lovak iránti szenvedélyéről volt híres, nagy szolgálatot tett a királynak, fizetségül kapta meg a Csin nevű földet.

Az őseik hagyománya szerint a csinek nomádok voltak, akik a lótenyésztés segítségével érték el a sikereiket. A harcokhoz kiképzett lovakra volt szükség, amelyek a háború idején elengedhetetlen kellékek voltak. A csin harcosoktól rettegtek az ellenfeleik.

A régészeti feltárások bebizonyították, hogy a nyugaton élő barbároknak tartott csinek valójában hasonló fejlettségi kultúrával rendelkeztek, mint pl. a civilizáltnak tartott csouk. A történelmi forrásokban olyan nagyon lenézett nép nem volt fejletlenebb, mint a környező népek.

I.e. 770-ben a Csou-dinasztia meggyengült, a földekért és a hatalomért vívott harcok egyre erősebbek lettek. Egy 500 évig tartó háború vette kezdetét. Az ekkor kialakult hét egymással rivalizáló állam fölött a hatalmat a csinek is próbálták megszerezni. Bár próbálkozásaik nem jártak ekkor sikerrel, a harcoktól egyre erősebbé váltak. A végeláthatatlan háború miatt a tömegtermelés és a fegyverek előállításában fejlődést értek el, fejlesztették és tökéletesítették a haditechnikát.

Sang Jang főminiszter i.e. 361-ben kezdett a Csin fejedelemségnek dolgozni, neki köszönhető számos jogi, adminisztratív és pénzügyi reform. Egy olyan rendszert alkotott, ami által a csineknek nagyobb irányítást nyertek a nép felett, ezáltal a hatalmuk megnőtt. Sang Jang a háború köré szervezte az országot, egyesítette a civil és a katonai intézményeket. Az egész társadalom fegyelem, szabályozás és ellenőrzés alatt állt. A hadsereg piramisszerű hierarchiájában úgy került egy katona egyre feljebb, hogy minél több ellenséget ölt meg. Egy ellenség levágott feje egy lépcsőfokot jelentett a ranglétrán. A társadalom szerkezetében és a katonai újítások terén elért sikerek nagymértékben megerősítették a Csin fejedelemséget.

A csinek i.e. IV. században legyőzték a környező fejedelemségeket. 12 fejedelemséget vettek uralmuk alá, és megalapították hatalmas királyságukat. Kormányzókat küldtek a legyőzött államokba, hogy ott is bevezessék a törvényeiket. Nehéz feladat volt, mert a meghódított népek kultúrája eltérő volt, és nem akartak új rendszert, fellázadtak a csinek ellen, de ők az ellenállás ellenére is tovább terjeszkedtek.

I.e. 238-ban egy új 13 éves csin uralkodó került trónra, Jing Cseng, a későbbi Csin Si Huang-ti császár. Amikor felnőtt, megvalósította az elődei álmát azzal, hogy minden környező államot egyesített. Az előző királyok hittek abban, hogy a béke csak az egyesítéssel és az egységesítéssel jöhet el, és csak egy uralkodó kezében összpontosulhat a hatalom. Jing Cseng i.e. 221-re megtámadott minden környező királyságot, és felvette a Si Huang-ti, azaz az Első Császár címet. Számos kínai uralkodó törekvéseit váltotta valóra azzal, hogy megszüntette a különbözőségeket a birodalomban, ami az állandó konfliktus és a háború forrása volt. A császár egységesítette a mértékegységeket és az írásjeleket, bevezette a jövedelemadót. Az északi határ mentén megépíttette azt a 2400 kilométer hosszú falat, ami összekötötte az erődítményeket, és megvédte az országot a nomád törzsek támadásaitól. Gátakat és csatornákat építtetett, amely a földek öntözését segítette. A császár az uralkodásának egy részében a birodalmát járta és ellenőrizte a munkafolyamatokat. A tartományok élére civil kormányzókat nevezett ki, akik az utasításainak megfelelően gyakorolták a hatalmukat. Ez a kormányzati rendszer fontos kulcsa volt a dinasztia sikerének.

I.e. 221-ben a Si Huang-ti kiválasztotta a fővárosát, Xianyang (Hszienjang) lett a császárság középpontja. Ez a város a birodalmat kiszolgáló úthálózat középső részén terült el, valamint a híres selyemút végén. Egy másik ok is segített a választásban, a császár azt szerette volna, hogy az univerzum középpontjában uralkodjon, a hatalmát a csillagokkal akarta társítani. Hite szerint a fővárost a világ közepén helyezte el. A császár neve is ezt az akaratát jelzi, a Huang-ti a “Huang” a fénylő, a “ti” a sarkcsillag összetételéből áll össze. Az ókori Kínában a sarkcsillagot “ti”-nek, vagy császárnak hívták, istenként imádták amely a halandók sorsa felett is rendelkezett.

A főváros épületeit csillagászati megfigyelés alapján rendezték el. A tejút a Vej-folyóval egyezik meg, mely partján Xianyang van, a főváros alaprajzát a csillagok október havi állása szerint tervezték meg, mivel a csineknél az október az új év kezdete. A palota a Pegazus csillagképpel azonos helyen található, a folyó feletti híd, amelynek maradványait alig tíz éve fedezték fel, a Kassziopeia csillagkép útját jelképezi. A templom maradványai ott vannak, ahol a Sarkcsillag helyezkedett el az égbolton. A templomot az Első Császárnak szentelték, mellyel a hatalmát a világ középpontjába helyezte.

A császár a halála előtt megépíttette a sírját, egy földalatti palotát, amely hűen szimbolizálta a hatalmát, a világ egyik legnagyobb síremléke lett. Az építkezést veszélyeztető hegyi folyók elterelésével, gátak építésével kellett kezdeni a sír megépítését. Ezek után egy hatalmas és mély sírkamrát ástak, az építőanyag döngölt föld volt, ami meglepően időtálló építőanyagnak bizonyult. A sírkamra fölé hatalmas mennyiségű földet halmoztak fel.

Si Huang-ti mániákusan kereste a halhatatlanság titkát. Orvosai egy különleges italt készítettek a számára, amely higanyt tartalmazott. Nem tudhatta, hogy lassan ható mérget ivott nap mint nap. A több sikertelen merénylet, és a “halhatatlanságot biztosító” elixír hatására lassan megőrült, és súlyos üldözési mánia gyötörte. Parancsára senki nem tudhatta, hogy hol tartózkodik, csak a legfőbb tanácsosai ismerték hollétét. Minden nap másik szobában aludt, és az utazásai során több kocsival utazott, hogy ne tudják melyikben van. Folyton attól rettegett, hogy meggyilkolják.

I.e. 210 augusztus 10-én egy utazás közben hunyt el az Első Császár. Főminisztere titokban tartotta egy ideig a halálát, hogy a saját elképzelése szerint rendezhesse el az utódlást. A kijelölt örökös helyett egyik fiatalabb fiát helyezte a trónra. A Második Császár kegyetlenül kivégeztette a testvéreit, és az apja ágyasait is lemészároltatta. A sírhely közelében meggyilkolt férfiak és fiatal nők kegyetlenül szétkaszabolt maradványait találták meg. A Csin-dinasztia ezután csak néhány évig maradt fenn, i.e. 206-ban megbukott. Si Huang-ti azt szerette volna, hogy dinasztiája 10 ezer nemzedéken át fennálljon, de jövendölése nem vált valóra.

Egy elrejtett város a föld alatt – Halhatatlan katonák őrzik a császárt

1974-ben, Hszian város közelében, a császár mauzóleumától úgy 1,2 km-re néhány földműves ásás közben egy hatalmas árkot talált, amelyből terrakotta katonák szobrai kerültek elő. Később több hasonló árkot találtak a régészek, kiderült, hogy Csin Si Huang-ti sírjának teljes területe kb. 57 négyzetkilométer. A központban a sírdomb áll, amelyet már azonosítottak, de még nem tártak fel. A sírhalom körül 16 kilométer sugarú körben helyezkednek el a hozzátartozó árkok, csaknem 20 ezer négyzetméternyi területen, amelyekből 130 db fából készült harci szekeret, 600 agyagból készült lovat, nagy mennyiségű igazi bronzfegyvert, valamint 8000 terrakotta katona szobrát ásták ki. Találtak még két bronzszekeret, madarakat, állatokat, rabszolgákat és cselédeket ábrázoló szobrokat is. A temetkezési területen kívül, kelet felé még 93 árok húzódik, amelybe cserépedényeket, vasszerszámokat, fogathajtók szobrait temették, és leölt lovakat is. Ezek az árkok jelképezték az istállókat.

A szobrok nagy száma, a részletgazdag kidolgozásuk, a különböző arcvonások híven tükrözik a kor öltözködési szokásait, azok akik a hadsereget alkották mesterei voltak az agyagszobrászatnak. A katonák élethűek, mindegyiket lefestették, különleges precizitással ábrázolták a katonák alakját, testtartását, ruházatát, hajviseletét. Az arcvonások alapján még azt is meg lehet állapítani, hogy a lemásolt harcos melyik vidékről származik. A szobrok felületén megmaradt festéknyomokból kiderült, hogy a terrakotta sereget 1000 Celsius-fokon égették ki.

Si Huang-ti sírjának felnyitása még várat magára. A kínai tudósok szerint a leletek megóvása jelenleg nem biztosított, egyenlőre nincsen megfelelő technológia, valamint számtalan csapda, közöttük a mérgező higanyfolyók állják útját a régészeknek. Az ókori feljegyzések szerint a sír mennyezetén csillagképek ragyognak, padlózata a császár birodalmát tükrözi, melynek folyói, tengerei és az óceán higanyból készültek. Összes palotájának miniatűr másolata megtalálható a sírkamrában, hogy az örökkévalóságig uralkodhasson. A legenda igaz lehet, mivel 2005-ben a tudósok feltérképezték a sírdombot, ahol egy 80 x 50 méteres kamrát találtak a föld alatt. A környező talajban nagy koncentrátumban higanyt mutattak ki. A hatalmas kamra és a higany jelenléte igazolhatja a mondákat.

A sírhely építése rengeteg pénzbe került és tengernyi szenvedéssel járt. A régészek megtalálták a munkások tömegsírjait, a csontok azt mutatják, hogy az olcsó, pótolható munkaerőt a végletekig dolgoztatták, éheztették és kínozták. A császár halála után a kiszipolyozott nép fellázadt és az új császárt néhány év múlva megölték.

A mauzóleum gigantikus mérete, a sírmellékletek a terrakotta hadsereggel együtt a császár hatalmát és nagyságát szimbolizálják. Az első kínai császár több mint kétezer éven át meghatározta Kína történelmét. Egységes birodalmat hozott létre, törvényes rendet alakított ki. A birodalom egész területén egységesítette a súly-, az űr-, és a távolságmérés mértékegységeit, valamint az írásrendszert. Bevezette a kerek pénzérmét, amelyet egyedüli fizetési eszközként ismertetett el. Nem kétséges, hogy a császár zsarnok volt, de vívmányainak pozitív hatása és különleges birodalomépítő tehetsége nem vonható kétségbe.

Források, képek, ajánlott weboldalak:

Képek:

pixabay.com A terrakotta hadsereg

flickr.com Terracotta Army Warrior

pixabay.com Terracotta Army Warrior

 

Weboldalak:

mult-kor.hu>> Örök rejtély maradhat az első kínai császár sírja

mult-kor.hu>> Hivatalosan is kerestette alattvalóival a halhatatlanság elixírjét Csin Si Huang-ti

mult-kor.hu>> A kínai agyaghadsereg katonái milliók életét mentették meg

 

Filmek:

youtu.be>> Kína eredete E03

youtu.be>> Titkok a múltból – Kína elveszett piramisai

 

Könyv:

Letűnt civilizációk nyomában, Alexandra Könyvkiadó

 

Ha érdekesnek találod a cikket, akkor kérlek oszd meg. Kövess a Facebookon vagy a Twitteren: