Ehnaton, a zsarnok és eretnek király

 

Ehnaton ismertségét elhomályosítja felesége Nefertiti szépsége, pedig a fáraó élettörténete legalább annyira érdekes, mint a királyné csodálatosan szép mellszobrának megtalálása. III. Amenhotep halála után a hatalom Ehnaton kezébe került, aki nem sokkal utána elérkezettnek látta az időt arra, hogy az új vallásának, az egyistenhitű napkultusznak a megerősítésére egy új fővárost alapítson, El-Amarnat. Nemrégen több száz gyermek és fiatalon elhunyt felnőtt sírját találták meg a régészek az El-Amarna északi részén található temetőben. Ezelőtt azt gondoltuk, hogy a fáraó csak egy idealista reformer volt, egy messiás-szerű forradalmár, aki talán a keresztény vallás alapjait tette le, de a feltárt leletek azt mutatják, hogy valószínűleg tévedtünk. Ehnaton gyökeresül felforgatta Egyiptomot azért, hogy a vallási forradalmát véghezvigye, nem törődve azzal, hogy közben gyermekek százait nyomorítja meg és küldi a halálba. Milyen indokai voltak erre a szörnyű tettre? Beteg, őrült, vagy egyszerűen csak zsarnok volt?

Ajánlott videó:

Ehnaton felemelkedése és bukása – Egy fáraó, akinek majdnem sikerült tönkretennie Egyiptomot

Tije, aki III. Amenhotep fáraó első felesége volt, i.e. 1370-es években megszülte második fiúgyermekét. A fiút nem fáraónak szánták, mivel ez a szerep a bátyjára várt, hanem papnak nevelték. A papoknak nem sikerült a fiút megnyerni maguknak, mert később amikor uralkodó lett kimutatta, hogy mély gyűlöletet érez az Amon papok és az általuk hirdetett vallási irányzat iránt. Amikor bátyja, Thotmesz meghalt, IV. Amenhotep néven apja mellett társuralkodó lett, majd az idősebb fáraó halála után úgy érezte, hogy eljött az ideje annak, hogy a megfizessen a papoknak, a hatalmukat és a vallásukat a porba tiporja.

Amon papjai és a fáraók között már az ezelőtti időkben, több száz éven keresztül dúlt a harc a világi hatalomért. Eddig Amon papjai győzedelmeskedtek. A székhelyük Thébában volt, innen irányították az országot, a fáraók pedig gyakorlatilag csak bábként képviselték a hatalmat. Amon papjainak hatalma egyre nőtt, és még több hatalomra törtek. A fáraók leszármazottainál akkor telt be végképp a pohár, amikor mondvacsinált indokkal egy nőt, Hatsepszutot ültették a trónra. A királynő buzgón asszisztált a papoknak, és feltételezhetően szeretője volt a főhivatalnoknak. Bár Hatsepszut bábként lehetett csak királynő, uralkodása alatt felvirágoztatta az országot, nagyrészt békés éveket, fejlődést és jólétet teremtett.

Hatsepszut halála után már óvatosabban kezelték a helyzetet a leszármazottai, mindent megtettek, amit ebben a helyzetben tehettek azért, hogy a papok befolyását gyengítsék. Céljuk a királyság újraszervezése volt, szerettek volna visszatérni ahhoz a régi, elődeik által képviselt istenhithez, ahol a fáraó isteni mivolta megkérdőjelezhetetlen volt, a mennyekben a legnagyobb hatalmat pedig Ré isten birtokolta. Egyre jobban közeledtek a fáraók ehhez a napkultuszhoz, III. Amenhotep uralkodásának idején pedig drámai változás történt. Hitük szerint a fáraó lelke a túlvilágon Ré energiájával, Atonnal egyesül, aki a mindenség teremtője. Aton egyszerre hím- és nőnemű, valószínűleg ezért ábrázolták az Amarna-korszak művészei a fáraót egyszerre férfiasnak és nőiesnek, mivel ő volt Aton földi helytartója.

El-Amarna romjai

III. Amenhotep halála után az Aton ábrázolások megváltoztak. Előtte sólyomfejű emberként is ábrázolták, de az idősebb fáraó halála után testetlen alakban, napkorongként jelenik meg, éltető sugarait Ehnatonra és a családjára szórja. Ehnaton apja a halála után egyesült Atonnal, és megdicsőülve, mint napkorong jelenik meg az ábrázolásokon, ekképpen a fiával való társuralkodás a halála után is folytatódhatott.

Egy elmélet szerint Ehnaton súlyos betegséggel született, szaruhártya rendellenessége volt, ami miatt nagyon rosszul látott. Azért imádta Atont a napot, mert az erős fény segítette a látását. Egy genetikai rendellenessége is lehetett, a marfan-szindróma, ami hatással van a csontvázra, gyenge keringési rendszer és korai halál jellemzi a betegséget. Ez az elmélet nem bizonyított, és erősen vitatott. Szinte csak a szoborábrázolásokat veszi alapul, a fáraó és unokája kinézetéből, az ábrázolási stílusból indul ki. Bár a marfan-szindrómát kizárni nem lehet, nem bizonyított az, hogy a fáraó beteg, vagy őrült lett volna.

IV. Amenhotep uralkodásának ötödik évében a nevét Ehnatonra változtatta aminek jelentése “Aki üdvös Aton számára” vagy “Aki hasznos Atonnak”. Ehnaton eleinte Thébában próbálkozott az új vallásának elterjesztésével, de néhány sikertelen kísérlet után a papok ellenállása és a fenyegetései miatt úgy döntött, hogy otthagyja a fővárost, és egy újat alapít. A híveivel együtt Közép-Egyiptomba ment a birodalom szívébe, ahol nehéz sivatagi körülmények, időnként erős szél és homokviharok fogadták őket. Azért nem építettek mások eddig várost erre a területre, mert ezek a szelek elfújták a termést, szétkergették az állatokat, és megrongálták az épületeket. Erre a kietlen és terméketlen területre álmodta meg a fáraó az új otthonát magának és a több mint harmincezer követőjének. A város felépítésére gyors munkára volt szükség, ezért forradalmian új építési módszert alkalmaztak. Kisebb kövekből építették a falakat, akkora méretű követ véstek ki, amit egy ember is kivájhatott és elcipelhetett a helyére. Ez a homokkő tégla az úgynevezett talatát volt, az Ehnaton-korszak találmánya.
A fáraó az új székhelyének az Ahet-Aton “Aton fényhegye” nevet adta, amely a mai nevén El-Amarna.

Tíz év leforgása alatt Ehnaton megépíttette a várost, aminek nagy ára volt. A népétől kegyetlenül megkövetelte a megfeszített munkát, ami miatt rendkívül népszerűtlenné vált. A köznép éhezett, miközben az áldozati oltárok roskadásig tele voltak étellel. A királyi propaganda a bőségről és a jólétről szólt, az igazság viszont merőben más volt. A sírokban található domborműveken és falfestményeken ábrázolt bőség csak a felsőbb osztályt illette meg, miközben az Amarnában talált több száz csontváz arról tanúskodik, hogy a köznépet kegyetlenül éheztették és megdolgoztatták. Nem csoda, hogy a nép lázongani kezdett, és a fáraó halála után majdnem kitört a forradalom. Ehnaton a béke politikájában hitt, ezért nem indított hadjáratokat. Sorra lázadtak fel ellene az ő előtte leigázott népek, ezzel és az ábrándos reformjaival veszélybe sodorta egész Egyiptomot, miközben tűzzel-vassal megvalósítva kergette az álmait. Amikor uralkodásának 17. évében meghalt, országában már káosz uralkodott.

Az eretnek fáraó halála után fia, a 9 éves Tutanhamon lépett a trónra. A valódi hatalom Horemheb kezébe került, aki az egyiptomi hadsereg fővezére volt, és a gyermek fáraó helyett uralkodott. Azért, hogy az Amon papok kedvében járjanak és a rendet visszaállítsák, lerombolták Ahet-Atont és Aton összes templomát. A napistent eltávolították az istenek közül, a szobrait lerombolták. Ehnaton nevét eltüntették a feliratokról és soha többé nem írták fel a királyok listáira, amit a következő fáraók állítottak össze, leszármazottai is bűnözőként emlékeztek rá. Szobrainak arcát összetörték, ki akarták törölni a történelemből.
A papok fellélegeztek, mert végre azt tehettek, amit akartak. Visszaállították a régi vallást, és Egyiptomban egy ideig újra a nyugalom uralkodott. A “sötét korszak” véget ért.

Ehnaton uralkodásának és Egyiptom vallási megújítási szándékának szomorú vége lett. Az “eretnek” fáraó tetteinek tanulsága az, hogy bármilyen nemesnek is tűnjön a cél, az sohasem szentesíti az eszközt, a zsarnok előbb-utóbb megfizet a kegyetlenségéért.

 

Források, képek, ajánlott weboldalak, filmek:

Képek:

flickr.com Amenhotep / Ehnaton

flickr.com Ehnaton

flickr.com Ehnaton, Nefertiti és 3 hercegnő

 

Weboldalak:

mult-kor.hu>> Gyermekmunkások építhették az „eretnek” fáraó, Ehnaton új fővárosát El-Amarnában

index.hu>> Ehnaton fáraó, a reformer zsarnok

 

Filmek:

youtu.be>> Rejtélyek nyomában Josh Bernsteinnel – Ehnaton

 

Ha érdekesnek találod a cikket, akkor kérlek oszd meg, és kövess a Facebookon vagy a Twitteren: