Amennyiben tetszett a cikk, kérlek oszd meg:
A Parnasszosz délnyugati lejtőjén, Apollón szent hegyén található a Delphoi jósda, amelyet egykor a világ közepének, a Föld köldökének tartottak. Kr. előtt 8. és 5. század között szinte semmiről sem döntöttek az ókori görögök Püthia, a delphoi papnő megkérdezése nélkül. Ellenség és szövetséges egymás mellett lépdelt Delphoi utcáin, mindenki a jósnő által közvetített, Isteni tanácsokért jött. Mivel itt semleges földön jártak, a fegyverszünetet mindannyian tiszteletben tartották ezen a szent helyen. A messziről jött zarándokoknak erkölcsi útmutatásként többek között ezeket a gondolatokat vésték a szentély homlokzatára: „Ismerd meg önmagad. Semmit sem túlságosan. Légy ura lelkednek. Kerüld az igazságtalanságot.„
Hogyan kapcsolódik egymáshoz Delphoi és Apollón?
Apollón és ikertestvére Artemisz, Zeusz és Létó kapcsolatából született. Zeusz felesége, a féltékeny Héra, Létó nyomába küldött egy óriáskígyót, a Püthónt. Apollón a kígyót megölte, győzelmének helyszíne Delphoi volt, ahol a mítosz szerint ekkor még a földanya, Gaia szentélye állt. Apollón a világ köldökét jelző kő, az Omphalosz alá temette a Püthónt. A rothadó tetem a föld alól még sokáig orrfacsaró bűzt árasztott. A „püthón” szó „rothadót” jelent. A szag egy sziklahasadékból tört a felszínre, és ez a bódulatot kiváltó gáz adta az azt belélegző jósnő jövendőmondó képességét. A gáztól transzba eső orákulum közvetített az istenek és az emberek között. A papnőt a Püthónról nevezték el Püthiának.
Omphalosz – A világ köldöke:
Egyes mítoszok annak tulajdonítják a Delphoi szentély áradó jóserejét, hogy a Föld közepén helyezkedik el. Zeusz egykor két madarat, sast vagy hollót repített fel a Föld két ellentétes széléről, hogy azok, ahol találkoznak, meghatározzák a világ „köldökét”. A madarak egy tojás alakú kőre, az Omphalosz-ra szálltak le.
A mai tudásunk szerint Delphoiban Kr. e. 1400-as évektől létezett a jóshely, azonban a Kr. e. 8. századtól szentelték Apollón istennek, ekkor építették az első kőszentélyt. A jósnőről szóló legkorábbi feljegyzés a Kr. e. 6. századból való, amelyet a „Homéroszi himnuszok” néven ismert költeményekből tudunk. Valószínű, hogy a hagyomány ennél sokkal régebbre nyúlik vissza. A Püthiák nők voltak, akiket eleinte fiatal szűzlányok közül választottak. Azonban egyre több férfit vonzottak, akik közül sokan nem elégedtek meg a mindent a szemnek szabállyal. Egyszer el is raboltak egy papnőt, ezután a templom papjai inkább a helyi lakosság köréből választottak idősebb nőket. A kiválasztott nő teljességgel az istenek és a szentély szolgálatára áldozta a további életét.
Ismerd meg Önmagad!
Delphoi az ókori Görögország legkedveltebb és legismertebb jóshelye volt. Nem csak a görögök, hanem más országokból is érkeztek ide uralkodók és egyszerű emberek problémáikkal, kérdéseikkel. A távoli népek uralkodói, az egyiptomi fáraó, Amaszisz, a rómaiak a lüdiaiak, a káriaiak is gyakran fordultak Püthiához. Népszerűsége egyre jobban nőtt, így idővel nagy szerepe lett az erkölcsök és magatartásformák alakításában is. A delphoi szentély homlokzatán ez állt:
„Ismerd meg magadat. Semmit sem túlságosan. Légy ura lelkednek. Kerüld az igazságtalanságot. Igazul tanúskodj. Keresd a hírt. Dicsérd az erényt. Cselekedj igazságosan. Szeresd barátaidat. Védekezz ellenségeid ellen. Gyűlöld a gőgöt. Beszélj tisztességesen. Könyörülj a segélykérőkön. Valósítsd meg célodat. Légy ura asszonyodnak. Senkit ne nézz le. Tiszteld a felsőbbséget. Hajolj meg az istenség előtt. Ne büszkélkedj erőddel. Gazdagodj igazságos úton.”
A népszerűsége miatt a szentély egyre jobban gazdagodott, töménytelen mennyiségű ajándékokkal halmozták el, épületeket, szobrokat építtettek itt a gazdag hódolók. A Püthia világi befolyása megnövekedett, a pénz és a hatalom vonzása bekebelezte a papnőt és a papokat. A jósnő magatartása részrehajló, kétszínű lett. A peloponnészoszi háború idején hol Athénnak, hol Spártának jósolt győzelmet, vagy vereséget, attól függően, hogy melyik városállam adott értékesebb fogadalmi ajándékot. Idővel a köztiszteletben álló filozófusok is felemelték szavukat a jósda tisztességtelen magatartása ellen.
Az i. e. 1. századtól trák törzsek, majd római seregek fosztogatása miatt a hely fénye alábbhagyott. Újabb virágzása a 2. században lett, amikor, khairóneai Plutarkhoszt, a nagy történetírót delphoi főpapjává választották. Ebben az időben készült el Pauszaniasz, görög író, utazó és geográfus részletes leírása a szentélyről. Az újabb fénykornak természeti katasztrófák sorozata, földrengések, hegyomlások vetettek véget.
Delphoi gazdagsága, és ezzel befolyása is fokozatosan szertefoszlott, a katasztrófák bekövetkezése után már nem kapta vissza régi fényét. A delphoi jósdát elérte a vég. A keresztény Theodosius császár 385-ben betiltotta a jövendölést, de ekkor már a szentély hírneve és pompája régen a múlté volt. A Parnasszosz hegye lassanként elrejtette a kiváncsi szemek elől a gyönyörű szentélyt, kövekkel, földdel takarva be. A Püthia nem jósolt többé, és évszázadokra feledésbe merült a hely, ahol egykor emberek ezrei várták a válaszokat az életük nagy kérdéseire.
A 19. század végén francia régészek ásatásai után ismerte meg újra a világ Delphoi-t, ezt a csodás szent helyet, amelyet egykor a világ közepének tartottak. Manapság újra járhatunk utcáin, megcsodálhatjuk romjait, de az az áhitat, amely egykor körülvette, sajnos már végleg a múlté. Ahogyan a lábunk az évezredes köveket érinti, amikor végigmegyünk az ősi zarándokúton, talán a régmúlt idők szellemei néznek le ránk, és fülünkbe súgva megmutatják nekünk a helyes utat.
Amennyiben tetszett a cikk, kérlek oszd meg:
Létezik a túlvilág? – Van élet a halál után?
Napjainkban a materializmus az elterjedtebb filozófiai irányzat, amely az ókorban, a filozófia kialakulásakor alakult ki. Ennek az anyagközpontú világnézetnek a következtében olyan szemlélet fejlődött ki, amely nem ismeri el a testtől különálló lélek létezését, csak kizárólag a kézzel fogható anyag valóságosságát, ezért az emberi életet úgy képzeli el, hogy a gondolataink az agyban keletkeznek, és halálunk után a testtel együtt a lélek is megsemmisül.
A marxizmus megjelenésével a materializmus felerősödött, és széles körben elfogadottá vált, de sajnos ez a világnézet azt a hamis biztonságot adja, hogy már szinte mindent értünk, pedig nagyon is lehetséges, hogy az emberiség egy része ebben a kérdésben is évszázadokon keresztül tévúton járt.
Az égbenyúló sziklák kolostorai – Meteora
Egy görögországi nyaralás során kár lenne elszalasztani a lélegzetelállítóan szép Meteorát, a “levegőben lebegőt” megnézni. A kontinensen, Paralia Katerinitől – az egyik legkedveltebb tengerparti üdülőhelytől – 2,5 óra autóútra, Kalambaka (Kalampaka) város mellett magasodik az égbe a “kő-erdő”, ahol a sziklák tetején épített kolostoraikban a világról lemondott szerzetesek élnek odaadó visszavonultságban. Ez a hely a 11. század óta lakóhelye az ortodox szerzeteseknek, akik eleinte remetebarlangjaikban gyakorolták a hitüket.
A bibliai Bálák király valóban létezhetett
Az i.e. 9. századból származó kőtáblát, az úgynevezett Mésa-sztélét tanulmányozták a kutatók, amelyen feltehetőleg megtalálták Bálák nevét. A bazalttábla az évszázadok során erősen megrongálódott, megrepedt, ezért a szakértők nagy felbontású képeket készítettek a kőbe vésett szövegről, amely jobban kiemeli a betűket. Az új vizsgálatot Israel Finkelstein a Tel Aviv-i Egyetem munkatársa vezeti. A kutatók a szöveg 31. sorában Bálákra utaló, eddig azonosítatlan mássalhangzókat fedeztek fel. A bizonytalanságot a sztélé töredezettsége okozza. Az első betű bizonyosan “B”, és már biztos, hogy az előző fordítás téves volt, valójában nagy valószínűséggel Bálák király nevét is tartalmazza a felirat. A felfedezést az is alátámasztja, hogy a szöveg tartalmazza a “Dávid-háza” elnevezést.
A templomosok legendája
A Templomos Lovagrend hatalma egykor vetekedett a királyokéval, majd kétszáz évnyi fennhatóságuk után álnok csellel, koholt vádakkal egycsapásra megszüntették a rendet. Tagjaikat elfogták, bebörtönözték, megkínozták, és olyan vallomásra kényszerítették, ami valószínűleg nem volt igaz. Több mint ötven templomos lelte halálát a máglyán, köztük a nagymester is. A lovagrend feloszlatásra került, de vajon teljesen megszűntek létezni? Milyen titkokat őrzött a rend? Hogyan szerezték meg, majd hova tüntették el a felhalmozott kincseiket és az ereklyéket? Valóban náluk volt a Frigyláda? Hogyan lett néhány szegény, zarándokokat védő lovagból egy hatalmas, mérhetetlenül gazdag és titkokkal teli szervezet?
Észak-Amerika rejtélyes helyei – Nagy Kígyó-halom
A világ legnagyobb alakhalma egy Brush Creek nevű patak partján, Ohio államban található. 400 méter hosszú, tekergő, tátott szájú kígyót ábrázol, a szájában mintha napot, vagy tojást tartana. A kígyó teste 6 méter széles, és némely helyen eléri az 1,5 méteres magasságot. A kígyót kőből rakták ki, a köveket az alakzat alatt található völgyből hordták fel az építéshez. Nem tudni pontosan, hogy kik, mikor, és milyen célból építették, de mint ahogy a Nasca-vonalaknál is jellemző, csak a magasból lehet látni, hogy mit ábrázol. A tudósok úgy gondolták, hogy 2-3 ezer évvel ezelőtt az Adena-, vagy a Hopewell-kultúra hozta létre az építményt, de nem találtak erre utaló leleteket.
Herculaneum, város a Vezúv lávája alatt
Egy legenda szerint, miután Hercules az egyik feladatát elvégezve az Ibériai-félszigetről visszatért, megalapította Herculaneumot. A várost először i.e. 314-ben említi Theophrasztosz, a görög filozófus-természettudós Herakleion néven. A mítoszokon kívül Sztrabóntól tudjuk azt, hogy az oszkok alapították, majd az etruszkok és a szamniszok lakták. A görög leletek tanúsága szerint görög kézen is volt, de végül a település a Rómaiak fennhatósága alá került. A vulkánkitörés idejében úgy 4000 ember élt itt. Herculaneum kikötőváros volt, és a gazdag rómaiak gyönyörű villákat építették fel a területén. I.sz. 79-ben a Vezúv kitörése a várost elpusztította, és több méter magas lávával temette be.