Amennyiben tetszett a cikk, kérlek oszd meg:
Tutanhamon halotti maszkja (forrás: flickr.com)
A sír megtalálásának előzményei
Az egyiptológia megalapítása J. F. Champollion (1790-1832) francia egyiptológus felfedezéseivel kezdődött. Megfejtette a hieroglifákat, és 1831-ben Franciaországban megalapította az egyiptológiai tanszéket. Az egyiptológia kezdete, és Tutanhamon sírjának megtalálása között szinte pontosan egy évszázad telt el. Champollion 1822. szeptember 22-én írta meg híres levelét a fonetikus hieroglifák ábécéjének tárgyában, majd Howard Carter és Lord Carnarvon megtalálta az egyiptológia legnagyobb horderejű leletét, Tutanhamon fáraó sírját, amit 1922. november 29-én nyitottak fel.
Howard Carter
Carter 1891-től rajzolóként dolgozott Egyiptomban a British múzeum egyiptológusa, és Sir Flinders Petrie szolgálatában, majd 1906-ban az amerikai Theodore Davisszel végeztek ásatást a Királyok Völgyében. Tutanhamon sírjától nem messze egy kék mázzal bevont kancsót találtak a fáraó nevével, majd a következő évben egy föld alatti helyiségben, ami sárral volt kitöltve, egy törött, aranylemezekkel teli ládikát találtak. A lemezek domborműveinek alakzatain Tutanhamon és felesége, Anheszenamon volt felismerhető. Ezután is találtak a fáraó nevével ellátott leleteket a környéken, többek között pólyadarabokat, amit a mumifikáláshoz használtak, és edényeket. Davis és munkatársai biztosra vették, hogy Tutanhamon sírját is kifosztották, és ez minden, ami a sírból megmaradt. Davis 1914-ben távozik a környékről, mivel csak kifosztott sírok maradványait találta meg. Kijelentette, hogy a Királyok Völgyében nincs több titok, minden érdekeset feltártak már. Carter ezután folytatta a munkát, mert be akarta bizonyítani, hogy Davisnek nincs igaza. 1903-ban Alsó- és Közép-Egyiptom régészeti felügyelője lett, de 1905-ben elbocsájtják egy incidens miatt. Festőként és régiségkereskedőként dolgozik, majd Sir Gaston Maspero segítségével 1907-ben megismerkedik Lord Carnarvonnal.George Herbert de Carnarvon
Carnarvon grófja nem volt egyiptológus. Gazdag arisztokrataként élt, szeretett sportolni, de egy komoly motorbaleset érte. Az ásatások finanszírozását akkor kezdte el, amikor orvosi tanácsra Egyiptomba utazott, az ottani klímát kedvezőnek találták a gyenge szervezetűek számára. Sikerült ásatási engedélyt kapnia, de a vállalkozás tudományos vezetésével egy szakembert kellett megbízni, ezért felvette az állásra H. Cartert, a régészt. Cartert a Királyok Völgyében tett felfedezései arra sarkallták, hogy tovább kutasson egy sír után, ami ez idáig rejtve maradt a kíváncsi szemek elől. Még szinte semmit sem tudtak a ifjú királyról, majdnem teljesen ismeretlen volt. Csak kevés tárgyat találtak, ami a nevét megőrizte. Carternek mecénásra volt szüksége, hogy a terveit megvalósíthassa, ezért meggyőzte Lord Carnarvont, hogy az ásatásait finanszírozza. A gróf lánya Lady Evelyn Herbert gyakran elkísérte az egyiptomi ásatásokra az apját. Évekig tartó hiába való keresés után, a kitartásuk jutalmául elsőként ők hárman láthatták meg az ifjú fáraó kincseit.
(balról) Lord Carnarvon, Lady Evelyn, Howard Carter (1922)
forrás: en.wikipedia.org
A sír megtalálása
Carter és Lord Carnarvon 1908-tól 1912-ig a Nílus bal partján végeztek ásatásokat, ahol sikeres felfedéseket tettek. Ezután elhatározták, hogy a Nílus torkolatánál fognak kutatni, de a Nílus áradása és egy kobrainvázió miatt nem lehetett a kutatást elkezdeni, ezért Théba közelében kezdtek hozzá az ásatásoknak. A háború miatt a munka lelassult. Lord Carnarvon nem léphetett be Egyiptomba, Cartert pedig besorozták. Visszatérve Egyiptomba Carter 1919-től 3 éven át módszeresen átkutatta a Királyok Völgyében azt a területet, ahol a sírt sejtette. Mikor az ásatási engedély lejáratáig már csak néhány hét maradt, 1922. november 4. reggelén végre találtak valamit. Amikor VI. Ramszesz sírja alatt a törmeléket elhordták a szikláig, és a XX. dinasztia munkáslakásainak romjaitól is megtisztították a területet, Carter egy sziklába vájt lépcsőfok kezdetét vélte látni. A lépcsőt megtisztították, és egy lepecsételt, bevakolt kőfalat találtak. A felnyitás után újabb királyi pecséttel lepecsételt kőtömbökből álló vakolt falhoz értek, amit egy újabb követett, az utolsó válaszfalon megtalálták Tutanhamon nevét.
A Királyok Völgye (forrás: stuffaboutthingspodcast.wordpress.com)
A sír felnyitása
Carter és kísérői elérték a fáraó sírkamrájába vezető folyosón a Tutanhamon nevével ellátott lepecsételt ajtót. A régész reszkető kézzel nyílást vésett a fal bal felső sarkába, majd izgatottan benézett a lyukon. Először nem látott semmit a meleg légáramlat miatt, aztán a szoba részletei lassan kibontakoztak a félhomályból. Az ámulattól döbbenten állt meg. Lord Carnarvon kérdésére, hogy lát-e valamit, csak néhány szót tudott kipréselni a száján, azt mondta: „Igen, csodálatos dolgokat.” A bejárat felnyitása után beléptek a kamrába, ahol soha nem látott pompa fogadta őket, zsúfolásig tele volt kincsekkel. De valami nem volt rendjén, mert teljes összevisszaságban hevertek egymás mellett a tárgyak. Láthatólag a sírt kétszer is feltörték, de a kincsek nagy része megmaradt.Tutanhamon sírja a felfedezésekor (forrás: commons.wikimedia.org)
A felfedezésből világraszóló szenzáció lett. Özönlöttek az újságírók, és a világ minden tájáról a látogatók. Nem kis problémát okozott az embertömegtől biztonságosan megóvni a leleteket, át kellett szervezni az ásatásokat, és megbízható őrséget kellett felállítani a kincsek védelmére. Ezen kívül még sok mindennapi teendő lassította a feltárást, amelyeket nem lehetett elhanyagolni. Az ásatás 1928-ig tartott, hat évet vett igénybe a több ezer sírlelet helyszínen való restaurálása, majd az elszállításuk. Ugyanekkor rendezték meg a kincs állandó kiállítását a Kariói Múzeumban. Egy ilyen egyedülálló gyűjteményt nem lett volna helyénvaló felosztani, ezért a Régészeti Felügyelőség igazgatója nagyon helyesen úgy döntött, hogy minden leletnek egy helyen kell maradni, Egyiptomban.Tutanhamon sírjában talált kincsek (forrás: pixabay.com)

A múmia formájú szarkofág, és a halotti maszk részlete (forrás: www.flickr.com)
Források:
Könyvek:- Christiane Desroches-Noblecourt: Tutanhamon – Egy fáraó élete és halála, Corvina Kiadó, 1963
- Reader’s Digest válogatás: Misztikus történetek gyűjteménye, Omigráf Kft., 1995
Amennyiben tetszett a cikk, kérlek oszd meg:

Newgrange – Látványos fényjáték egy kőkori temetkezőhelyen
Newgrange egy kb. 5500 éves, kőkorszakból származó, kerek kőépítmény-együttes, amely a Stonhenge-nél és a gízai piramisoknál is idősebb. Írországban, Dublintól északra található, a Boyne-völgyében látható kőépítmények közül a legnagyobb és a legismertebb. Több kőépítményből áll, az egyikben a téli napfordulón egy látványos fényjáték zajlik le. Az épület bejárata fölötti nyíláson keresztül a felkelő Nap fénye bevilágít egy 20 méteres folyosót, majd a fénysugár végigérve az átjárón, hatalmas fényességgel árad szét a belső kamrákban. A fényjáték körülbelül 20 perc alatt zajlik le. Az építők nyilvánvalóan jól értettek a csillagászathoz, mivel a téli napfordulónak, az év legrövidebb napjának megfelelően tájolták be azt az ablakot, ahol a fény bejut az építménybe.

Spontán emberi öngyulladás – Van rá tudományos magyarázat?
A Hamuasszony
1951-ben Mary Hardy Reeser halálesete borzolta fel a kedélyeket. A testéből csak néhány darab maradt, az egyik lába papuccsal együtt, a koponya, ami tojásdad formájúra összezsugorodott, néhány elszenesedett csigolya, és némi azonosíthatatlan testszövet. A testen kívül szinte semmi más nem égett meg, és a tűz oka ismeretlen maradt.

Delphoi jósda – Ismerd meg önmagad!
A Parnasszosz délnyugati lejtőjén, Apollón szent hegyén található a Delphoi jósda, amelyet egykor a világ közepének, a Föld köldökének tartottak. Kr. előtt 8. és 5. század között szinte semmiről sem döntöttek az ókori görögök Püthia, a delphoi papnő megkérdezése nélkül. Ellenség és szövetséges egymás mellett lépdelt Delphoi utcáin, mindenki a jósnő által közvetített, Isten által adott tanácsokért jött. Mivel itt semleges földön jártak, a fegyverszünetet mindannyian tiszteletben tartották ezen a szent helyen. A messziről jött zarándokoknak erkölcsi útmutatásként többek között ezeket a gondolatokat vésték a szentély homlokzatára: “Ismerd meg önmagad. Semmit sem túlságosan. Légy ura lelkednek. Kerüld az igazságtalanságot.“

Herculaneum, város a Vezúv lávája alatt
Egy legenda szerint, miután Hercules az egyik feladatát elvégezve az Ibériai-félszigetről visszatért, megalapította Herculaneumot. A várost először i.e. 314-ben említi Theophrasztosz, a görög filozófus-természettudós Herakleion néven. A mítoszokon kívül Sztrabóntól tudjuk azt, hogy az oszkok alapították, majd az etruszkok és a szamniszok lakták. A görög leletek tanúsága szerint görög kézen is volt, de végül a település a Rómaiak fennhatósága alá került. A vulkánkitörés idejében úgy 4000 ember élt itt. Herculaneum kikötőváros volt, és a gazdag rómaiak gyönyörű villákat építették fel a területén. I.sz. 79-ben a Vezúv kitörése a várost elpusztította, és több méter magas lávával temette be.

A magyarok eredettörténete – A Csodaszarvas-monda
A csodaszarvas ábrázolások a magyar művészetben sok helyen megtalálhatók, a népművészeti alkotásokon, szakrális és szellemi emlékekben. Eredetlegendánk, a Csodaszarvas-monda népünk emlékezetén keresztül az évezredek során szájról szájra öröklődött, írásos emlékét magyarul egy XIII. századi krónikában olvashattunk először. A teremtéslegendánkat az elődök tisztelete, és az őskultusz átörökítésének fontossága hozta létre. Népünk hagyományában kiemelt szerepet játszik, összetartó és magyarságtudatot erősítő ereje van.

Léteztek óriások a Földön?
Azt, hogy óriások éltek egykor a Földön sokan nem hiszik el, csakhogy a népek mítoszaiban, a világban szinte mindenütt találunk utalásokat arra, hogy valamikor léteztek. Kézzelfogható bizonyíték nincs (vagy nincsenek a nyilvánosság elé tárva), de azért még nem lenne helyes arra a következtetésre jutni, hogy az óriások nem létezhettek. A mítoszokról sokáig azt hittük, hogy csak mesék, amelyeket az élénk fantáziával rendelkező elődeink találtak ki, de manapság már számos legendáról kiderült, hogy a történeteknek valóságos alapja van. A régészek jó néhány várost feltártak már, amelyek a mítoszokban és a Bibliában is szerepelnek, például Babilont, Tróját, Mükénét, Szodomát.