Hannibál, a kegyetlen hadvezér

 

Hannibál minden idők legnagyobb hadvezére hírében áll, de az ellenségei, a rómaiak szerint egy alávaló, kegyetlen gyilkos volt. Az általa indított hadművelet a legnagyobb szabású katonai manőver volt, vagy egy rögeszmés, esztelen bosszú a rómaiak ellen? Hihetőek-e a római beszámolók Hannibálról, vagy csak a propaganda része volt a karthágói hadvezér és politikus lejáratása?

Gyermekkori trauma okozta Hannibál kegyetlen viselkedését?

Hannibál i.e. 247-ben a mai Tunézia területén található Karthágóban született ősi katonacsaládban, apja Hamilkár Barkasz pún hadvezér volt, aki az első pún háborúban harcolt. Hamilkár gyűlölte a Rómaiakat, ezért a fiát is ekképpen nevelte fel. A kis Hannibál a Rómaiak ellen fűtött gyűlölet légkörében nőtt fel, és olyan szertartások résztvevője és szemtanúja volt, amely lelki megrázkódtatást, majd torzulást okozott a személyiségében. A véres áldozatokkal járó szertartások elfogadottak voltak a karthágóiak között, mivel ettől várták az istenek jóindulatát. A fiatal Hannibál az áldozati szertartások tevékeny résztvevője volt, arra kényszerítették, hogy a felvágott, de még lélegző áldozatra tegye a kezét annak vérébe mártva, így erős és könyörtelen emberré vált, akinek mások élete nem jelentett különösebb értéket.

Ajánlott film:

A teljes film itt nézhető meg: youtu.be>> Hannibál – Róma rémálma (1 óra 29 perc)

Tovább a filmhez

 

A régészek Karthágó romjainál kegyetlen szertartásokra utaló nyomokat találtak. A rómaiak írásai és a bibliában leírtak alapján feltételezhető, hogy a karthágóiak gyermekeket is áldoztak. Az egyik történetíró szerint 500 gyermeket áldoztak fel, amikor egyszer megtámadták őket, hogy ezzel az áldozattal űzzék el a betolakodókat. Ezeket a gyermekeket nem a rabszolgáktól és a szegényektől vették el, hanem kivételesen a nagy veszély elkerülése miatt, értékesebb áldozatként a legfőbb nemesi családoktól, és Baál isten szobra előtt elevenen elégették őket. A történészek sokáig nem hittek ennek az elbeszélésnek, a rómaiak Karthágó iránti gyűlölet hadjáratának tartották, de Tófet romjainál elborzasztó leletek kerültek elő.

Egy barlangban egymásra halmozott rétegekben elszenesedett csontokat találtak, amelyek fölött sírkövek voltak. A kutatók megvizsgálták a csontokat, kiderült, hogy kisfiúk csontjai. Nem tudni, hogy emberáldozatok maradványait temették itt el, vagy csupán csak egy gyermektemető, de mindenesetre furcsa, hogy a túlnyomó többségük fiú, nagyjából 30 ezer gyermek.

Miért hadakoztak a karthágóiak és a rómaiak?

Karthágó az egyik leggazdagabb föníciai gyarmatváros volt az ókorban, a világkereskedelem egyik csomópontja, Róma vetélytársa. A város földrajzi fekvése nagyon kedvező volt, egy jól védhető helyen épült. Nem messze feküdt Észak-Afrika egyik legjobb búzatermő vidékétől, ezen kívül olajfák és narancserdők is borították a vidéket. A tenger által három oldalról körülvett földnyelven egy magaslaton állt a fellegvár, a Byrsa, alatta pedig az “Ó város”. Byrsatól északra az “Új város” található, amelyet külön fallal vettek körül, innen utak vezettek az “Ó városba” és a fellegvárba, melyeket a szárazföldi oldalon négyemeletes tornyok által megerősített hármas falak védelmeztek. Karthágó két kikötővel rendelkezett, az egyik a kereskedelmi, a másik a hadihajók számára.

A város fényes gazdagsága irigységgel töltötte el a rómaiakat, és persze nem tűrték az olyan konkurenciát, aki a hódításai után vetélytárs nélkül uralkodott a Földközi tenger nyugati részén, sőt további, a rómaiak érdekeltségét érintő területekre is szemet vetett. Ennek következményeként tört ki a pún háború.

Hannibál felemelkedése

Hannibál gyermekként felnézett az apjára, követni akarta őt, nagy hadvezér szeretett volna lenni, aki eltörli a föld színéről a karthágóiak által annyira gyűlölt Rómát. Hamilkár az egyik hadjárat során meghalt. Mivel Hannibál ekkor még túl fiatal volt, a hadsereg az egyik rokont, Hasdrubalt választotta új hadvezérnek. Hasdrubal főként diplomáciai módszerekkel szerette volna megszilárdítani Karthágót. Fegyverszünetben állapodott meg Rómával, megígérte nekik, hogy fegyverekkel nem fogják a karthágóiak átlépni az Iberusz folyót.

Miután Hasdrubal meghalt, a 29 éves Hannibál került a hadak élére. Ekkor már jelét adta rendkívüli vezetői képességének és a bátorságnak, mint a lovasság vezetője. Hannibál testi és lelki tehetségét a hadviseléshez még ellenségei sem merték tagadni. Kitűnően értett a diplomáciához, és a cselvetéshez is, ehhez rendkívüli lelkesedés is társult. Emberismerete által tudott a katonákra hatást gyakorolni, ezt bizonyítja az, hogy az összetákolt, megbízhatatlan elemekből álló hadserege még a távoli idegenbe is vakon követte, és a legrosszabb helyzetekben sem lázadt fel ellene. A tőle rettegő rómaiak sötéten ábrázolták a jellemét és kapzsinak, hazugnak, kegyetlennek állították be, de még sem tudták ennek a nagy hadvezérnek az emlékét elhomályosítani. Hannibál az egész életét esküjének megfelelően annak szentelte, hogy bosszút álljon Rómán, szülővárosa, Karthágó megalázásáért.

Milyen rémtettekkel vádolták a rómaiak Hannibált?

A rómaiak minden eszközzel szerették volna befeketíteni Hannibált. Állítólag az Alpokon való átkeléskor Hannibál felvetette azt az ötletet a főtisztjeinek, hogy a meghalt katonákat megegyék, és így növeljék az élők esélyeit az átkelésre. Egy római katonának megígérte, amennyiben győz egy elefánttal vívott élet-halál harcban, akkor elengedi. A katona győzött, de természetesen nem engedte szabadon a pún hadvezér, hanem megölette, mivel nem történhetett meg, hogy ennek a küzdelemnek a híre eljusson a rómaiakhoz. Amikor Hannibál egyik főembere megszökött, megégettette annak ártatlan feleségét és gyermekeit, és hegyi vezetőjét keresztre feszíttette, mert rossz útvonalat választott.

Ezeknek a történeteknek a forrása Róma, az a város, amelyet a nagy hadvezér el akart pusztítani, ezért az elbeszélések erősen megkérdőjelezhetők, de bizonyára azért volt igazságtartalma. A karthágói hős nem volt makulátlan, valószínűleg a kegyetlen neveltetés miatt kíméletlenül, együttérzés nélkül hajtotta végre az elképzeléseit. Könyörtelen volt, és a rögeszmés gondolkodása miatt átgázolt mindenkin. Többek között ennek köszönhette a sikereit.

Hannibál, a rettegett hadvezér

Hannibál a megválasztása után szinte rögtön a háborút indított, hogy a karthágói béke hívei a tervét nehogy meghiúsítsák. Megostromolta Saguntum városát, amely Róma oltalma alatt állt, és ezzel megszegte a Hasdrubal által kötött szerződést, mely szerint a karthágóiak arra kötelezték magukat, hogy az Iberuszt nem lépik át. Hannibal bevette Sagentumot és feldúlta, ezzel a háború elkerülhetetlenné vált. A rómaik, mivel a karthágói szenátus nem adta ki nekik Hannibált, hadat üzentek Karthágónak. A pún hadvezér úgy gondolta, hogy Róma hatalmát nem a provinciákban, hanem Itáliában lehet megingatni és megtörni, ezért Itáliába vezette seregét. Mivel a rómaiak hajóhada erős volt, nem a rövid tengeri úton, hanem a hosszabb, veszélyes és fáradságos szárazföldi úton, a Pireneusokon és az Alpokon keresztül ment Gallia Cisalpinába. Innen nem várták a rómaiak, és a felső-itáliai lapályon egyesülhetett legkönnyebben azokkal a gallus törzsekkel, melyek kénytelenek voltak a rómaiaknak behódolni, de függetlenségük visszaszerzésének reményében szövetségre léptek vele, valamint macedoniai Fülöp hadaival is tárgyalásokat folytatott. Az előkészületek után i.e. 218. év nyarán nagyjából 90 ezer gyalogossal, 12 ezer lovassal, és 37 harcra idomított elefánttal útnak indult.

Barátságos galliaiak kalauzolták az útján egészen a Rhodanus folyóig, ahol egy ellenséges gallus törzs az útját állta, de a táboruk lángba borítása után rettegve szétszaladtak. Ezután Hannibál serege egészen az Alpok lábáig eljutott, a rómaiak vezére Scipio nem tudta megakadályozni ebben. Az Alpokba a római hadvezér nem tudta, vagy nem akarta követni, ezért inkább a hegységen az átvezető szorosok kijáratánál szerette volna a sereget megállítani. Hannibál eközben óriási erőfeszítések és áldozatok árán áthatolt a hegyeken, de az út dupla annyi ideig tartott, mivel a számukra szokatlanul hideg időjárás, a katonák nem ennek megfelelő öltözete, és az elefántok is hátráltatták a haladást. Ősszel, amikor elérte Dorea Baltea völgyét, már csak 20 ezer gyalogosa, 6 ezer lovasa, és hét elefántja volt. A völgyben kipihente a fáradalmakat. Igaz, hogy hadserege nagy részét elveszítette, de az Alpokon való átkelés nehezebb részét már teljesítette.

A rómaiak kapkodó, céltalan haditervet követtek, és a veszélyt csak most ismerték fel igazán. Scipio az év végén Hannibál numidiai harcosaival megütközött, de vereséget szenvedett. Ennek hallatán több ezer gallus csatlakozott a karthágói hadvezérhez. A csatában Scipio megsebesült, konzul társa Sempronius vette át a vezetést. Hannibál decemberben csatába hívta a rómaikat, a sebesült Scipio ellenezte a csatát, de Sempronius mégis átvezette a csapatait a jéghideg Trebia folyón, a didergő rómaiakat a karthágói sereg szétverte. Rengeteg római lelte halálát a csatatéren és menekülés közben.

I.e. 217-ben a rómaiak két új hadsereget küldtek Hannibál ellen, nem messze a pún seregtől letáboroztak, és védelmi állást foglaltak el. A karthágóiak kihívását a csatára óvatosságból egyik sereg sem fogadta el. Hannibál merész tervet eszelt ki, a szövetséges itáliai foglyokat elbocsátotta azzal a megbízással, hogy az itáliai községeket Róma ellen felkelésre buzdítsák. Közben megkerülte a római sereget, és az Appennineken keresztül súlyos emberáldozatok árán Etruriáig jutott. Hannibál az úton egy fertőzés miatt megvakult az egyik szemére. A kijátszott római vezér Flaminius, Arretiumnál várta mindhiába. Flaminius amikor megtudta, hogy átejtették, Hannibál keresésére indult. I.e. 217 áprilisában a pún hadvezér egy tó és egy meredek hegylánc között a ki és a bejáratot figyelve várta a római sereget. Amikor Flaminius serege a reggeli köd homályában bement a hegyszakadékba, Hannibál a szoros nyílásait elzárta, a római sereg így kelepcébe került, három oldalról indított támadással a sereg nagy részét lekaszabolták, és Flaminiust is megölték az ütközetben. Másnap az elmenekült római gyalogságot utolérték, és megadásra kényszertették. Etruria is Hannibál kezére került. Hadvezérei arra biztatták, hogy azonnal támadja meg Rómát, de nem hallgatott rájuk, mert azt gondolta, hogy amíg Róma szövetségesei nem csatlakoznak hozzá, addig az erősen védett Rómát nem támadhatja meg sikeresen. Róma nem mutatott félelmet, megerősítették a város védelmét, és két tartalékos légióval Hannibál felkeresésére indultak.

A pún hadvezér seregével Dél-Itália felé indult abban a reményben, hogy szövetségeseket szerezhet a görög etnikumnál. Csalódnia kellett és újabb csatát sem nyerhetett, mert az új római hadvezér Fabius nagyon óvatos volt, minden nyílt és döntő csatától óvakodott. Oldalról és hátulról támadta Hannibált, aki pedig megpróbálta Fabiust támadásra bírni azzal, hogy lángra borította a falvakat és a majorokat. Hatalmas kárt okozott a rómaiak gazdaságán, de Fabius tűrte, és nem indított támadást.

Egyszer Fabius Hannibált a Volturnus folyó partján kelepcébe csalta, de a pún vezér leleményessége megmentette a helyzetet. Hannibál éjjel egy ökörcsorda szarvára égő rőzsekötegeket rakatott, úgy hajtatta az állatokat a másik irányba, azt hitetve el Fabiusszal, hogy fáklyafénynél abba az irányba vonul a pún sereg. Erre a rómaiak a csorda után eredtek, miközben Hannibál Apuliába ment a seregével, hogy a téli szállását berendezze. A római hadvezér kudarca hallatára kitört Rómában a felháborodás Fabius ellen.

A római hadvezérek egymás elleni féltékenysége és versengése Hannibál terveit segítette elő. Tavasszal új csatára indult, és júniusban Cannaenál hatalmas győzelmet aratott, 70 ezer rómait és szövetségesét és 80 konzult mészároltak le, miközben a pún sereg mindössze 6 ezer embert veszített. A cannaei csata a történelem egyik legvéresebb ütközete volt.

III. Fülöp macedoniai király, és a legtöbb alsó-itáliai község szövetségre lépett Hannibállal, és utat nyitottak neki. Róma szövetségesei hűségükben meginogtak, Róma nehéz napokat élt át. Amikor a rómaiak az ijedségükből kissé magukhoz tértek, besoroztak minden fegyverképes polgárt és rabszolgát. Róma és Karthágó küzdelme valóságos világháborúvá szélesedett ki, már nem csak az ezer sebből vérző Itáliában, hanem a gyarmatokon is csatatér volt. I.e. 215-ben Itáliában váltakozó szerencsével folyt a küzdelem, Campaniában viszont Hannibál nem tudott győzelmet aratni, úgyhogy lassan hátrálni kényszerült. A Rómaiak elfoglalták Hispaniát és Novát, így Karthágó hatalma a félszigeten megtört.  A pún hadvezér erősen védekezett, és a sereg a félsziget dél-nyugati csúcsára szorult. Hannibál testvére által segítséget kapott, Hasdrubal nagy sereggel átkelt a Pireneusokon, de a rómaiak megakadályozták a két pún csapat egyesülését, később 207-ben a Metaurus folyón átkelő Hasdrubalt kelepcébe csalták és a hadseregével együtt felkoncolták. Hannibálnak elküldték öccse levágott fejét, amelyből tudta, hogy minden reménye elveszett. A rómaiak új szövetségeseket kerestek. Macedoniai Fülöp i.e. 205-ben kibékült Rómával. Mivel i.e. 212 őszen a rómaiak körbezárták Capuat, amely hűtlen volt Rómához, az néhány év küzdelem után megadta magát, ami után szörnyen meglakolt a hűtlenségéért, ezért félelemből többi karthágói szövetséges város is szakított Hannibállal.

Megkezdődött a háború utolsó szakasza. Hannibál ennek a hatalmas csapásnak az ellenére is tartotta magát még négy évig, de a szerencse a rómaiaknak kedvezett. A karthágóiak ütközetet veszítettek, és a hatalmuk megingott, a karthágói szenátus és a rómaiak fegyverszünetet kötöttek egymással, ezért Hannibálnak el kellett hagynia Itáliát. Sajgó szívvel engedett a parancsnak. A Croton melletti Lacinius hegyfokon emelkedő Hera-templom falaira érctáblákat szegeztetett, amelyekben felsorolta a hadi tetteit.

Amikor visszatért a sereggel a szülőhazájába, seregének nagy száma lelket öntött a karthágói háború mellett elkötelezett pártba, amely a római követeket megtámadta, ezzel megszegte a fegyverszünetet. I.e. 202. nyarán Zama regia (vagy Naraggara) melletti csatában a római légiók és Masinissa lovasai a púnokat legyőzték. Hannibál békét kötött, mely után Karthágó nagyhatalma véget ért, de legalább fennmaradt. A háború után Hannibál a feladatául a sebek behegesztését, pénzügyi és politikai reformok kialakítását, Karthágó újjáélesztését tűzte ki céljául. A római szenátus attól félt, hogy újra felveszi a küzdelmet, ezért i.e. 196-195-ben Hannibál kiadatását követelték. A hadvezér látta, hogy a szolgalelkű és gyáva béke-párt hajlandó lenne őt kiadni, erre otthagyta a szülővárosát, és Keletre menekült. A szíriai király udvarában élt egy ideig, akinek a hajóhadát rendbe hozta. Szerette volna rábírni a királyt, hogy keljen át Itáliába, de az a kedvező pillanatot elszalasztotta, és amikor i.e. 190-ben végre rászánta magát a háborúra, már késő volt, és veszített. A rómaiakkal kötött békeszerződésben Hannibál kiadatását is rögzítették, ennek hírére a hadvezér a bithüniai király menedékét kérte. A király udvarába fogadta, de megszegte a vendégbarátságot, a rómaiaknak ki akarta adni Hannibált. Mivel nem akart a rómaiak fogságába esni, ezért i.e. 183-ban a nagy hadvezér méreggel öngyilkosságot követett el.

Sírja a Propontis melléki Libyssában van. Septimius Severus császár emléket állított a nagy hősnek. Az ókori hadvezérek sorában a legelső helyek egyikén említik meg Hannibált, sőt vannak, akik Nagy Sándor és Julius Caesar fölé helyezik, mert Róma és Karthágó sorsát döntően megváltoztatta. Félelmetes ellensége volt a rómaiaknak, melyet rendkívüli tehetségének, kitartásának, és a rómaiak iránti gyűlöletének köszönhetett.

 

Források, képek, ajánlott weboldalak, filmek:

Képek:

hu.wikipedia.org>> Hannibál

commons.wikimedia.org Hannibál

hu.wikipedia.org Hannibál útja a második pun háborúban

flickr.com Carthage

 

Weboldalak:

origo.hu>> Megtalálhatták Hannibál Alpokon átvezető útját

mek.oszk.hu>> Carthago és a pún háborúk.

mek.oszk.hu>> Hannibál

 

Filmek:

videa.hu>> Könyörtelen antik hősök – 04 – Hannibál

youtu.be>> Hannibál – Róma rémálma (1 óra 29 perc)